Mi értelme van olyan helyekre menni túrázni, ami jobb esetben kevés ember által ismert, rosszabb esetben akár még csak nem is 'hivatalos' túraútvonal? Íme a válaszaim:

1. Mivel kevés ember által ismert, így jó esetben nem találkozunk tumultussal (lásd idén Újévkor a nagy látogatottságú magyar helyeket: szó szerint megteltek).
2. Ki ne szeretne felfedezni? Így tudod barátoknak, ismerősöknek, párodnak mesélni, hogy te tudsz egy olyan helyet, ami marha szép/jó/fasza/király szalonnázó/stb.. 
3. Az első kettő pont okán lesz egy intimebb kapcsolat az útvonallal/végcéllal, amihez jobban kötődik az ember. Én legalábbis jobban emlékszem azokra a túráimra, ahol magam fedeztem fel az adott helyet. 
4. Tapasztalatból mondom, hogy sok eldugott pont sokszor intenzívebb (vizuális) élményt ad, mint ismert társai és mivel nem találkozol úton-útfélen a fotóival (mivel nem ismert pontok), így többszöri teljesítésre is fel tud tölteni a látványa/teljesítése.
5. És végül: érdekes témát adhat, így akár blogot is írhat belőle az ember... :) 

És akkor vágjunk bele...

Igazi meglepetés volt a Komárom megyei Szár mellett található Nagy-Széna-hegy megmászása. Maga a túra nem a bonyolult vagy a nehéz túrák közé tartozik, hisz alig kell 150 méter szintkülönbséget legyűrni (illetve horizontálisan sem megyünk oda-vissza 10 km-nél többet), ellenben a kilátás a tetőn mégis azt az érzetet kelti, hogy itt bizony egy izmos mászáson vagyunk túl.... 

Jobb oldalt [A] a kiindulási pont, bal oldalt [B] pedig a hegytető - mértékegységek pedig mintha Angliából néznénk... sajnos az embedálásnál (még) nem tudtam megváltoztatni

Lentről persze nem úgy tűnik mintha bármi érdekes lenne errefelé, mivel a cél teteje ügyesen megbújik a dombok között (miközben a Vértes egyik magasabb, 400 méter feletti pontjáról beszélünk (427 méter)). Hivatalosan nem is visz fel egyetlen túrajelzés sem, így az erdészeti utakon kell megközelítenünk a célt. Ahogy néztem a térképet, ezt akár több irányból is megtehetjük, így mindenkinek adott a lehetőség, hogy kedve szerint válasszon útvonalat. Ami biztos, hogy egy rövidebb szakaszon érdemes egy izmosabb mászással számolni minden esetben, mivel a felső fennsíkszerű részt (ahogy a beágyazott magassági profilon is látszik) egy meredekebb rész előzi meg. 

Helyszínről

Egyik kedvenc tájegységem itthon a Vértes. Egyfelől imádom, hogy a hegység élesen emelkedik ki a síkságból, így látványos már a lábától kezdődően, másfelől a növényzete (és az állatvilága) egyedi itthon. Déli felén szubmediterrán 'pusztaság', majdnem mintha Horvátország tengerpartja mellett lennénk, északi részről viszont magashegységi, fákban gazdag flóra található. A történelméről jó hosszan ír a wikije, így aki kíváncsi rá, nyugodtan olvassa el.. Én csak annyit emelnék át onnét, hogy a keletkezése idején (Triász) már bőven rohangáltak, úsztak és nőttek növények/állatok így a Vértesben nem egy helyen találhatunk erre nyomot/bizonyítékot (első posztnál tudom, korai ilyet írni, de a fejemben van posztterv a témában, így ha aktuális lesz, visszalinkelem ide). Bár a hegység nem bővelkedik nagy barlangokban, azért néhány érdekesebb helyet szintén találhatunk (és bizony erről is lesz majd külön poszt). 

Túraútvonal

A túrát mi Szár település északi sarkától kezdtük. Itt egy nagyobb placc van a parkolásra, ha autóval jöttünk volna. Innét, ahogy a Komoot térképén is látszik, délnyugati irányba indultunk el ami az emelkedős aszfaltozott út lesz. Ez végigmegy egy nagyobb birtok (talán lovarda) mellett, így haladjunk emellett míg nem lesz egy leágazás jobbra. Erre ráfordulva addig kell menni, míg ki nem érünk egy újabb aszfaltos útra. Két nagyobb kanyar után elérünk egy (vadász?)házig.

Ennél a pontnál térjünk is rá a földútra (aszfaltról balra), majd végig 'egyenesen', követve a földutat elérünk a 'meredekebb' szakaszokhoz. Ezeket megmászva máris elértünk a 'fennsík' részhez, innét már akár az erdőn átvágva, akár követve a térképet kiérünk egy kevésbé fás területre ami leginkább egy gerincre hasonlít...

Ha ezt végig követjük, akkor pedig eljutunk túránk végcéljához, a Nagy-Széna-hegyi tisztáshoz (és csúcshoz).

Innét a bátrak megpróbálhatnak lemászni a meredek oldalfalon keresztül (fenti képen, nagyjából szemben levő rész - a hegy oldalának alján földút vár ami visszavisz a településre), a félénkebbek pedig visszamehetnek az általuk ismert úton.

Egy kis (illegális?) drónozás is volt...

Néhány fotó még a napról...